Áldottak az irgalmasok
“Boldogok (áldottak) az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5,7) Irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy jót adunk valakinek, bár nem érdemli meg. Bárki tud olyat adni az embereknek, amit megérdemelnek. Ahhoz, hogy valaki úgy adjon jót másnak, hogy azt nem érdemli meg, Jézussal teljes emberre van szükség.
A bosszú ezt mondja: “Rosszul bántál velem, ezért én is így fogok viselkedni veled.”
A kegyelem így szól: “Rosszul bántál velem, ezért megbocsátok neked, felépítelek téged, és úgy bánok veled, mintha soha nem sértettél volna meg.”
Milyen áldás az, ha irgalmasságot tudunk adni és kapni! Irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy meglátjuk a miértet a tények mögött. Más szóval, az irgalom nem csak azt látja, amit valaki tesz, hanem megpróbálja megérteni, hogy miért tette.
Az, hogy irgalmasak vagyunk, nem jelenti, hogy nem törődünk a dologgal. Azt jelenti, hogy megbocsátóan és megértően kezeljük azt.
Isten kegyelmes hozzánk, és lehetőséget ad nekünk, hogy áldottak legyünk azáltal, hogy kegyelmet adunk másoknak.
Előfordul, hogy szükséged van Isten vagy valaki más irgalmára? Természetesen erre gyakran van szükségünk. A legjobb módja annak, hogy kegyelmet nyerjünk, az az, ha mi is gyakran vagyunk irgalmasok másokhoz.
Ha ítéletet vetsz, azt is aratod. Legyél irgalmas, és irgalmat nyersz.
Ne felejtsd el, azt aratod, amit vetettél. Legyél irgalmas! Legyél áldott!
Imádkozz így:
“Atyám, köszönöm a kegyelmedet. Elfogadom azt hit által, és elhatároztam, hogy én is irgalmas leszek másokhoz. Jézus nevében, ámen.”
28. nap
ÁPRILY LAJOS: KARÁCSONY-EST
Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
27. nap
NEMES NAGY ÁGNES: KARÁCSONY
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.
Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.
26. nap
Gerzsenyi Sándor: Meditáció
Milyen nagy méltóságban részesültem,
Hogy már gyermekként gyermekeddé lettem!
Felvettem akkor hófehér ruhámat,
És elindultam serényen utánad.
Az úton sűrű homály volt előttem,
De Pünkösd napján hírnököddé lettem.
Azóta prédikálom szent Igédet,
És ezzel telt, és ezzel múlt az élet.
A szívem lassul, hangom halkra fordul,
Tudod, Uram, mi volt jó, s mi ment rosszul.
Ha mindent hiba nélkül tettem volna,
Úgy sem lennék, csak haszontalan szolga.
Ha eljön a nap, s mostmár egyre várom,
Szólj néhány jó szót mellettem, Királyom!
25. nap
Jékely Zoltán : Angyalfia
Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán,
valami mégis itt lüktet közöttünk
s fájó örömmel ostromol meg újra:
a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett.
Ez a fény is Belőle árad, végső fokon,
s mégha tükrözés is csupán két gyermekszemen:
engem is átjár és betölt. Maga a Kegyelem.
Hogy mégsem hallhatom s érezhetem örökké:
tisztátalan kevélységem a vétkes.
Sárból kunkorodó hüllőfejére
nem győzök elégszer rátaposni!
24. nap
Szent-Gály Kata: Karácsony előtt
Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezdbe tettem:
egymás után egy hosszú életet.
Mondd vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed
Csitt!Angyal jár a zárt ajtók mögött.
23. nap
Lázárfalvi A. György: Utolsó idők?!…
Uram! Egyetlenegyed vére
ma is gazdagon zubog -
Kainok testvére vegetál…
Enyészet kegyetlen kezére
jut tündöklő, szép korok
emléke és a dühöngés meg nem áll.
Oldd meg gyűlölködők saruját,
mossa Fiad lábaik -
bocsánat oltsa vétkek szomját!
Törd meg bünösök vándorbotját,
tisztítsd ártó számyaik;
rosszakarat se lelhessen hetyt tovább!
Am sejlik, lopakodva jön már
az Első, mint utolsó
sokakat perzselő ideje.
Szükséget nem támaszt „példatár”,
hiszen álnok jogüpró
homlokán nem viríthat Bárány jegye…
22. nap
Almási Mihályné: LÉGY KÉSZ
Légy kész meghallani az Úr hangját,
Ha szólít csendes éjszakán!
És mondd, mint mondta egykor Sámuel,
Csak szólj, figyelek, Atyám!
Légy kész meghallani az ÚR hangját,
Ha lázas munkában talál.
És kér idődből csak egy fél órát,
Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!
És légy csendesen, míg beszél!
Légy kész megtenni, amit kér!
Mert nemsokára jő a vég,
S nem lesz rá időd elég.
21. nap
Vad Lajos: Jön a Király!
Hirtelen felharsan:
Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem
kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek
üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le
s pálmát lengetve vár:
Íme, jön a Kiráiy!
Hozsánna tenéked,
a Dávid Fiának,
Akit az emberek
lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem
hódoló népe vár,
Boldog az a lélek,
aki most Rád talál:
Te mennyei Király!
Jöjjünk mind, őszintén,
szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és
zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen
a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben
arkangyal trombítál,
Mert eljön a Kiráiy!
20. nap
Túrmezei Erzsébet: Ahol ránk Jézus vár
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.
S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!
